Boros Ferenc vagyok, fotográfus.
Kezdetben magazinok munkatársaként, majd képszerkesztőjeként dolgoztam. Ezek közül a legismertebbek a Playboy és az ELLE. A szakma minden területén szereztem már jártasságot. Mára éppen olyan élvezet számomra a személyfényképezés, mint a tárgyfotózás, amik sok fotós életében elkülönülnek egymástól. Rengeteget tanultam a kollégáktól és még többet autodidakta módon. Ez a folyamat ma is tart, és a szakadatlan tudásvágy, valamint a folyamatosan fejlődő technika ismereteim további bővítésére sarkall. Vallom, hogy nem a csoda hiányzik a világból, hanem a csodálat. Eszerint szemlélem a körülöttem lévő világot, és bár nem örökítek meg minden pillanatot, amire rácsodálkozom, mégis elraktározom őket, és nem egy ezek közül későbbi munkáim részévé lesz.
Számomra a fényképezés nem más, mint a fényekkel és a formákkal való bánni tudás. Szakma. Inkább tartom magam szakembernek, mint művésznek, miközben büszkén vallom, hogy a szakmám elválaszthatatlan része a művészi látásmód. Hiszem, hogy a szakmám egy művészeti ág is, ám tudom, hogy a megrendelőimnek gyakrabban van szüksége szakemberre, mint művészre.
Az utóbbi években a tanítás is hivatásom részévé vált. Kezdő szinttől a mesterkurzusokig sok tanítványnak adhattam át valamit a megszerzett tudásból.